A hét eleji projektjeink: az én fogam, Viola nyelvvizsgája, csomagolás, Walter Mitty útra kelésének megtekintése és a saját utunkra indulás, ugyanis elkísértük Szabolcsot Svédországba.
Totál időben kértünk a repülőtérre mégis mint a filmekben, rohantunk a géphez, ahol aztán egy órát ültünk pluszban viszont kipróbálhattam a repülős wc-t álló állapotában..Zsuzsi hívott s azt mondta, hogy, gondoljak arra, hogy a felhők felett mindig süt a Nap. Felszálláskor kezdte Viola kalandunk dokumentálását a 4 nap alatt 1530 képet készített..
2 órát repültünk, szerencsére Írisznek csak leszállásnál fájt a füle..Szabolcs a gép elején ült, mi meg a 2/3-nál lányok és nagyon bátornak és határozottnak kellett mutatni magam, még leszálláskor is, mikor igen erősen fújt a szél. 70 perc buszozás után ahol (piros házakat, őzikéket, hatalmas sziklafalakat láttunk), a végállomáson már ott várt ránk Judit a rendező (akinél megszálltunk). Végig nagyon finomakat főztek nekünk és 15 perc sétára laktunk a belvárostól, szóval nagyon jó dolgunk volt. Pénteken Szabolcs egész nap forgatott, mi pedig körbejártuk az Óvárost, a saját szigetünket, és délután még legalább 3-at, sőt a HM-be is betértünk.
Ahol nincs senki a képen azokat Viola fotózta.
Este egy street food fesztiválon találkoztunk össze Szabolcsékkal.Ő másnap hajnalban lefutotta azt a 10 kilométert amit mi előző nap megtettünk (rögzítette az útvonalat), hogy ne maradjon ki semmiből és reggeli után négyesben hajóval átmentünk a Vasa Múzeumhoz és a Skanzenbe.
Láttunk rén és jávorszarvast Viola legnagyobb örömére (mikor 5 éves volt, ő akart lenni a szarvaskirály).
Írisz már nagyon tovább szeretett volna menni a medvéhez, én meg a házakhoz.
Megnéztük az Abba Múzeum shopját is, és hazafelé kikötöttünk még a Modern Múzeumnál is, ahol szintén piknikeztünk egy kicsit.
Döbbenetes mert amíg ott voltunk körülbelül 5 órára ment csak le a Nap. Vasárnap 10-kor keltünk útra és este 6-kor már Budapesten voltunk.
A Balti-tenger csodálatos, a tengerjáró hajók is.
Stockholm szuper hely, voltak konfliktusok, de igazából totál ügyesek voltak a csajok, mert mindennap mondták egyszer, hogy most már egy tapodtat sem mennek tovább, még is megtették..
Nagyon hálás vagyok, hogy ez is valóra vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése