Szemes - Múzeum a négyezeten

Nagykovácsi klassz hely, na de ne szaladjunk ennyire előre..

Csak négy nap van a szünetig biztattam a lányokat hétfőn, magamat meg azzal, hogy minden úgy fog alakulni ahogy kell - mivel az HK szemészetére kellette mennem..Mikor végre bekerültem a doktornő aki egyébként nagyon kedves volt, megkérdezte hogy bátor és csapjunk bele vagy halogatós típus vagyok-e..az első a helyes válasz..így megcsinálta a szememet amivel 10 hónapja járok szemészhez.. Szerencsére Szabolcsnak 2 óra szünet adatott a reggeli előadás a délutáni próba között így ott tudott velem lenni..Az időérzékem megszűnt, míg azon aggódtam, hogy mi lesz ha látom a szemem felé közeledni a szikét. Egy óriási kötéssel és csökkent térérzékeléssel távoztam az épületből, ahonnan a háziorvos majd az otthonom következett.. Délutánra terveim voltak, de az előzőekben felsoroltakból adódóan elmaradtak, de azért Edit ment a lányokért aminek mindenki örült..

Másnap reggel még csillagokat láttam, így jól jött az a pár nap táppénz amit kaptam. Szemkímélés miatt nem olvastam és nem gépeztem csak cseppentettem rendszeresen, s közben elmerültem házi munka örömeiben, mert ott van amit lehetett csukott szemmel is csinálni..Délben elhoztam Íriszkét aki ügyesen meghallotta, hogy itthon leszek - így haza tudom őt hozni ebéd után ami nagy szíve vágya volt már szeptember óta.. Közben mesélt az iskoláról is, többek között hogy van aki angol helyett korepetre jár és van olyan szünet amikor azt eszik amit az anyukák csomagoltak. Ennek örömére amíg ők Ír Szteppen voltak vettem nekik egy egy uzsonnás dobozt, mert arra bizony szükség van az iskolai jóérzéshez - ám legyen, azért azt az arcot meg kellett volna örökíteni mikor megkapták..

Csütörtökre napszemüveg mentes lettem, ami attól függetlenül, hogy praktikus okokat szolgált azért jócskán hozzátett a megjelenésemhez. Valamint Szabolcs megajándékozott egy könyvvel - muszáj volt beleolvasnom..

Október 23-án világot jártunk;első állomás a Ludwig Goes Pop + The East Side Story..

Az a helyzet, hogy valamiért nagyon szeretek a Ludwigba járni, mikor a Várban volt (kb. 15 éve) Emese barátnőmmel a szombati Süss fel napozás után rendszeresen múzeumoztunk ott vasárnap amit akkor még Tündi finanszírozott. Indulás előtt Írisz megsértődött, mert szerinte úgy néztem ki mint Odett a Hattyúk tavából s szerinte ez igazságtalan és még az is, hogy hármunk közül csak neki nincs fehér tüllszoknyája..

Ezen a kiállításon is előfordult egy-két necces kép, ami nem pont a lányoknak való, s mikor Viola meglátta az elsőt így szólt: Anya, soha nem tudjátok, hogy hova hozhattok el..de azért a lebegő Ezüst felhőkért ők is odavoltak.

A következő állomás Nagykovácsiban a Zsíroshegyi kilátópont volt..

Jóval hosszabbnak tűnt a túra mint ahogy jelezték s nem is volt annyira enyhe az emelkedő de felértünk, bár az úton mindenki elbizonytalanodott egyszer kétszer - kivéve Szabolcsot aki ment rendületlenül előre..az otthon talált csokis hátuljú keksz mindenkiben felébresztette a túlélőösztönt és nem hagytuk magunkat..Íriszke attól tartott, hogy zsírosak leszünk és lecsúszunk de ezt is megúsztuk, pedig benne lehetett volna, mert tüllszoknyában kirándultunk..Amikor jobban beértünk az erdőben Viola azon aggódott, hogy mi lesz ha jön egy veszett róka vagy egy grizzly, de Íriszke jó testvér lévén megtalálta a megoldást: "Anyát meg apát vetjük oda, mert ők találták ki..

Hazafelé megkávéztatott Szabolcs a Fenyveskert nevezetű melegedőben, de ez még nem minden, mert délutánra még egy múzeum látogatást terveztem amit előző este fedeztem fel az interneten. Ez a nevezetes hely pedig a Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum. Olyan dolgokat tanultunk meg többek között, hogy milyen feladatokat látott el régen egy háziasszony és egy cseléd, valamit hogyan állt össze egy heti menüsor. A kisebb korosztályra is gondoltak mert lehetett fiókokat húzogatni, táblákat csoportosítani és dobozba bepakolni mint egy hajdani kereskedő - kalandos volt, a régi reklámokról és cégérekről nem is beszélve.. eredetileg egy konyhaművészetes kiállítást néztem ki, mert Íriszkét nagyon érdeklik az ilyesmik, de végül ott töltöttük el a legkevesebb időt..

Hétvégén még vettünk egy széket a dolgozósarokba amit az egyik szemkímélő napomon alakítottunk ki - a csajoknak is nagyon tetszett, s úgy döntöttek, hogy ott majd ők is fognak titkos dolgokat intézni..már amennyire egy dolgozósarok titkos hely lehet..

Vasárnap már akkor sem fájt a szemem ha összeszorítottam.. Folytattam a magamban csak karácsonyi nagytakarításnak titulált tevékenységet..időnként bekapcsolódtak a lányok is ami most tényleg hasznos volt..A nap nagy részét hármasban töltöttük, ők közben összevesztek, kibékültek, léggitároztak és ordíttatva hallgatták a kedvenc számainkat mert az úgy jó!