Útinapló Észak Írország Newry
Az indulás (szerda február 5.)
Délután próbáltam megállni, hogy ne jöjjön ki könnyem, míg el nem jövünk Mátyásföldről - de mint mindig, kiderült, hogy ez nem így működik..
Fél hat után pár perccel szálltunk fel a színház előtt, a reptérre tartó buszra..
Hihetetlen volt, hogy ez is elérkezett - a gép majdnem fél óra késéssel indult, annyira izgultam a felszállásnál, hogy megint sírtam.. Szabolcs többször is elmondta, hogy mennyire szereti, hogy ilyen vagyok..
A landolás is izgalmasra sikerült, mert állati nagy szél volt - s a hazafelé tartó út előtt mondta, egy színházi ismerős, aki sokat ingázik, hogy a dublini leszállások előtt ő is végigszokta gondolni az életét..
Első nap (csütörtök február 6.)
Csütörtökön hajnali egyre értünk Newryba, ami 108 km-re van Dublintól..
Kicsit aludtunk, aztán rohanás..
Reggelire mindenféle - shortbread keksz ízű pogácsa sajttal.. megnéztem Szabolcsék első előadását, aztán regisztráltam, ebéd után aztán külön-külön mentünk workshopra én egy kastélyba, ahol egy Enya hangú lány ismertetett meg minket az ír dalok és hangszerek világával.
Sokat gondoltam a kislányokra, Íriszke valójában ezen a napon lett 5 éves.. Este aztán hívtuk őket, ránk se bagóztak, ami valahol jót jelentett, mert ezek szerint tényleg jól érezték magukat..
A délutáni előadás alatt egy kicsit egyedül is sétáltam a városban,vettem menta teát - többek között - mert a szállodában (4 csillagos), minden szobában volt vízforraló..
Ebéd után meg is találtuk a törzshelyünket - isteni kávét és süteményeket adtak..
Nagyon szerencsések vagyunk mert a kanálisra látunk a szobánkból, valamint nagy hegyekre, amelyek időnként elvesznek a felhőkben és sok sok katedrálisra..
S ami igazán fontos, hogy megszólaltam angolul és értem amit mondanak...
Vacsora után még a fesztivál központban maradtunk, mert egy soktagú család zenélt fent a bárban..
Második nap (péntek február 7.)
Szabadnap volt, 10-kor elmentünk egy előadásra On/Off - ami nagyon költői volt - utána ebédig feltérképeztük a boltokat - kaptam sapkát,
kesztyűt, bundát.., vettünk csokikat és a kislányoknak apróságokat. S bejártuk a közelben lévő látványosságokat, ahova tudtunk bementünk..
Délután átmentünk Warrenpointba - óceán nézőbe..
Nagy - nagy felhők gyülekeztek, de megúsztuk. Rengeteg kagylót és sirályt láttunk és Szabolcs szedett két nagy követ a kislányoknak..
Amerre jártam vadásztam az internetezési lehetőségeket, mert a hotelben alig, vagyis igazából a mi szobánkban például egyáltalán nem volt térerő.. Kaptunk vicces beszámolót és képeket a lányokra, különböző kalandok közben. Az eltelt napok számával arányosan nőtt a velük folytatott esti telefonbeszélgetések hossza..
Általában étkezések és kávézás közben intéztem a levelezésemet..
Visszaérve a hotelben szaunáztunk (meztelen lányokkal - de ez csak később derült ki), s Szabolcs még a szabad ég alatt lévő pezsgőfürdőt is kipróbálta.
Este Beáék szobájában Spot it -eztünk - nagyon nagyon jó kis játék, meg kategóriáztunk éjszakába nyúlóan..
Harmadik nap (szombat február 8.)
Míg Szabolcsék dolgoztak én ellenállhatatlan vágyat érzetem, hogy visszatérjek a Dorothy Perkinsbe - s ott már tudtam hogy miért - mert várt rám még egy póló..
Egész nap esett az eső, de valahogy megúsztam, hogy ronggyá ázzam, plusz a hotel mögött felfedeztem a Peacocks-ot nagyon klassz kis hely, ott is jó sok időt eltöltöttem. A két előadás között felmásztunk a szobánkból látható dombra,és útközben átmentünk egy csodálatosan zöld füvű parkon..
A délutáni Tekergőt megnéztem s után mentünk vacsorázni, - mivel ez az utolsó esténk volt itt, gyertyafényes terítékkel vártak minket, s aztán megint hajnalig partiztunk Beáéknál..
Az első két nap nagyon finom volt az mind az ebéd mind pedig a vacsora, aztán már nem annyira..
Negyedik nap (vasárnap február 9.)
Egy nap Dublinban.
Mindenki hazament egy délutáni géppel kivéve négyünket, hogy bejárhassuk az írek fővárosát..
Már előre kinéztük, az útvonalat, letettük a cuccainkat a buszpályaudvari csomag megőrzőbe, ami azért nem volt egyszerű, s útrakeltünk..
St Patrick katedrális - volt az egyik fő látványosság. Ott található Jonathan Swift sírja, ami azért is érdekes, mert mellé volt írva, hogy milyen egészségesen élt, sportolt, minden nap fürdött és 78 éves koráig élt. Totál jó, hogy a templomi boltba Szent Patrik mellett, szerencse figurákat és lóherét is lehet kapni különböző kiszerelésekben..
Megtaláltuk a helyi "nyugati téri forgóórát"
a Trinity College-ot,
körbejártuk a kastélyt és a parkját,
érintettünk egy régi középkori templomot,
Graphton Street - mesés Disney boltját és
4 körül ebédeltünk egy díjnyertes indiaiban. Szabolcs és Zoli egy jégeralsóból fogyasztották el Guinnessüket ami már nagyon húzta a vállukat.. Fél hat után egy döbbenetesen hosszú alagúton hagytuk el Dublint és vettük az irányt a repülőtér felé..
Éjfél után értünk földet,- imádom, ahogy tapsolnak az emberek a pilótának miután letette a gépet..
Nagyon hálás vagyok az útért, hogy a kislányok jó helyen voltak míg mi világot jártunk - még sok sok ilyet... a biztonságos repülőútért és mindenkinek aki megerősített abban, hogy menjek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése