Retúrjeggyel Bitolába

Mikor kiderült, hogy Szabolcsék a színházzal meghívást kaptak a Bitolino fesztiválra, rögtön elkezdtem agyalni miként lenne kivitelezhető, hogy én/mi is rácsatlakozhassunk. Amint kiderültek az összegek számolgattunk sokat, s arra juttottunk, hogy ritkán adódik, ilyen különleges helyszín, szóval muszáj menni... Feltettük a kérdést a csajoknak, Viola szigetjegye miatt mondta, hogy ő tutira nem jön, Írisznél viszont nyitott kapukat döngettünk.

Elindult a szervezés, az izgalom, a repjegy vásárlás közben is a folyamatos bizonytalankodásom, mind a költségek, mind a világ, mind a tágabb környezetem miatt, de mivel Blixen bárónő az egyik példaképem nem tehettem meg, hogy nem vágok bele..

4 napot töltöttünk Észak-Macedóniában.

Előtte mindent elolvastam, kb.már egész Magyarország tudta, hogy Évi utazik, a munkatársaimtól/barátaimtól számos megerősítést kaptam, hogy ez a hely minden pénzt megér. Igazuk volt.

Fapados Budapestről sajnos még nem megy, így Bécsből repültünk, mindenki máshol ült, de én Irisznek és magamnak vettem egymás mellé szóló helyeket, mert nem akartam egyedül ülni.

Egy nagyon békés 6 hetes helyi bébi volt a másik oldalamon az anyukájával, aki mondta, miután éppen csak földet értünk majd újra a magasba, hogy ne izguljak, előfordul az átstartolás...

A fesztiválon több előadást is megnéztünk, és Szabolcsék előadása is nagyon jól sikerült.

Nagyjából bejártuk a várost, finomakat ettünk, az ohridi tó környékén több ortodox templomot is felkerestünk. Felpróbáltam egy ohridi gyöngyös borosotyános ezüstbe foglalt karkötőt de ezen a választasomon is látszott, hogy egy drága nő vagyok (nem vettük meg). A Galicica Nemzeti Park területén Szent Naum templománál gyertyát gyújtottunk. Pávák és görög teknősök között sétáltunk, s nagyon magas hegyek között/felett utaztunk. Elsőre

megijesztettek bitolai városi kutyák, de a fesztiváligazgató elmondta, hogy nagyon békések, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az esti forgatagban heverésztek, nyalókáztak a sétálóutcán.

Az idő rövidsége miatt az egyik helyi látványosságot csak kívülről tudtuk megnézni az utolsó ottani esténken, de így is minden nagyon jól sikerült.

Visszavágyom!

Tenger-22. házassági évforduló-Makó-Egyetem

A hónap első felében a tengeren voltunk, s sikerült megvalósítanom amit tavaly elhatároztam, hogy amikor reggel felébredek s még mindenki alszik lemegyek úszni az öbölbe, s ezzel máris csodásan indult a napom. Időnként csatlakozott hozzám valaki a családból, de volt hogy csak a helyi hajnali úszótársakkal futottam össze. Emellett nagyon sokat sétáltam/tunk, strandoltunk ahova idén szinte minden nap velünk tartott Anyu is a főzés mellett. Továbbá olvastam, pihentem, pilateseztem és tibetiztem és egyszer még Ninbe is átmentünk. Úgy éreztem, hogy az elmúlt egy évet nagyjából sikerült kipihennem. 

Hazaérkezvén Viola elment a Neszmélyi táborba, Iriszke pedig a barátaival kalandozott városszerte aztán esténként megnézett velünk valami filmet.

A 22. házassági évfordulónk hétvégéjén kétszer is voltunk moziba (ilyen is régen volt már), megnéztük a Sherlock Holmes pubot, az Igen-ben pizzáztunk, megtettük a Turista Magazinban olvasott Séta Budapest tetején írt útvonalat, és még a kedvenc Margitszigetes körömet is. 

Jártunk Elődnél filmcserés fagyizáson, esti misés gyónáson, Mátyásföldön többször is, és tartottunk itthoni pizzazást az Elődőkkel.

Viola egyetemi felvételijéről megkaptuk a várva várt értesítést és elkezdtük szervezni a kollégiumi életéhez szükséges dolgokat. Örömömben és büszkeségemben sírtam többször, hogy felnőtt ami egyik kislányunk.

Meglátogattuk Makón Tündit (jó oda menni), útközben felkerestük a Körös-torkot (csoda egy hely),

idén végre a Hagymatikum is összejött. Sétáltunk a Maros parton s erre-arra a városban. Hazafelé bementünk Szegedre, megnéztük az egyetemet és a főbb belvárosi helyeket.

Elolvasott könyvek: Jojo Moyes-Egy család vagyunk; Dan Millman:Rendkívüli pillanatok; Rainbow Rowell: Lassúzás; Dimitris Xygalatas: A rítusok ereje; Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem; Katie Fjorde: Napsütötte Toszkána; Emeran Mayer: A bél-agy kapcsolat; Emily Henry: A boldogság otthona