Hatalmas vágyam teljesült,(Dániába Blixen bárónő megismerése óta szerettem volna eljutni, a hídon átkellni pedig a sorozat óta) ismét repültünk, s mint észak szerelmesei idén Malmö és Koppenhága volt az úti él. Szabolcs szervezte az egészet meglepetésből s a májusi végi szakvizsgám előtt árulta csak el. Július elsején hétfőn este fél nyolckor indult volna a gép, de az európai időjárási viszonyok miatt majdnem 3 órával később szálltunk csak fel,
s ebből közel egy órát a gépen várakoztunk, de se baj mert így el tudtunk menni WC-re még a földön.. Írisz a levegőben egyedül is volt, mert én nem mertem felállni, de elég elöl ültünk, s ugrásra készen álltam..A reptéri szuper boltba is bementünk amit a lányok megőriztek jól az emlékeztükben a tavalyi utunkról és folyamatosan könyörögtek érte. Egy gumicukorral és vízzel beérték, viszont hazafele útra be kellett ígérem a tic tacot amiből ajándékba is adunk majd. A bérelt kocsit nem tudtuk felvenni (bezárt az iroda, az automata sehogy sem nem akart működni) így végül majdnem hajnali 3-kor kerültünk ágyba, egy fél órás taxizás után,de a kislányok nagyon jó fejek voltak s kicsi háborgással, éjjeli telefonozással kibírták.
Eredetileg reggel indultunk volna Dániába, de mivel Szabolcsnak vissza kellett mennie a reptérre a kocsi mizéria miatt, reggeli után elmentünk a közeli s mint kiderült a skandináv régió legnagyobb bevásárlóközpontjába (Emporia) némi ennivalóért a nap hátralévő részére plusz a csajok kaptak 3000 forintnak megfelelő svéd koronát, aminek a felét el is költötték ott helyben. Délután 2 körül elindultunk a Híd felé egy hibriddel.
Az Öresundot szobánk ágyból is láttuk, mert a madarak repülési helye fölött a 10-en laktunk s még a szelet is éreztem mikor feküdtem, bár én hiperérzékeny vagyok.
Fantasztikus, hogy ez így valóra vált, megjártuk Dániát, ahol csak az őrségváltást nem láttuk azok közül amiket beterveztem, de a kikötőt,
a kishableányt,
a Rosenborgot,
Rundetaamot,
a leghosszabb bevásárló utcát kávéval igen.
A hygge érzést is megtapasztalhattuk a viharsarokban ahova valóban a közelgő vihar elől menekültünk be, ami végül elmaradt, mi viszont ettünk 3 Burgert négyen valami csodaízű szósszal olyan áron amit most nem fogok leírni. Isteni volt. A házak gyönyörűek, sötétszínűek, az ég viharos pont mint az Andersen mesékben. Este, de még világosban értünk vissza Malmöbe.
A 2. reggelink is döbbenetesen jó volt, a például csajok maguknak sütöttek goffrit majd elhagytuk a szállást és a helyi tengerpart fél vettük át irányt. Egyszerűen csodálatos, pont nekem való. Ez a kép igaz, hogy homályos, de akkor is jó! A Balti-tenger már tavaly is elbűvölt.. (A hosszú tengerbe nyúló mólók a sós víz illata és híres hidakon átkellni amiket nagyon szeretek.. A 6.születésnapomra azt kért, hogy sétáljunk át a kivilágított Lánchídon. )
Kimentünk a mólóra, a kocsi szélvédőjére tettünk egy rajzolt órát, a helyiek tanácsára, majd gyalog a vadkacsák mellett sétálva indultunk el a városba.
Felkerestük a régi erődítményt amiben most kiállítások vannak,
a szélmalmot,
a piac teret, a központi pályaudvart, a Szent Péter-templomot ahol úgy szólt az orgona hogy elkezdtek potyogni a könnyeim,
majd az angol kert
megtekintése után vissza a kocsihoz. Elautóztunk a felhőkarcoló lábához,
a Folkets parkba kávézni, fagyizni s a csajok kedvéért játszani. Még volt másfél óránk a reptérre indulás előtt így Szabolcs megmutatta azt a helyet ahol az első nap reggelén félszállt a reptérre tartó buszra, bementünk az ottani h&m-be mert muszáj volt s mindenki választhatott valami apróságot majd elbúcsúztunk a várostól s indultunk a reptérre. Pontosan 22-kor ahogy ígérték elindultunk hazafelé,
s most a világosból repültünk a sötét felé, nem úgy mint ahogy idefelé mikor a gépből láttuk ahol soha nem megy le a nap..
S hogy a Mutter szavaival zárjam amit akkor mondott, mikor kedd délben elmeséltem neki, miközben a csajokkal bóklásztam s izgultam hogy Szabolcs rendben visszaérjen értünk, (a szívem mélyén nem féltem mert a repjegy a telefonomon volt), hogy kaland az élet és tényleg az..Köszönöm!
