Január 2-án még mindannyian itthon voltunk és próbáltuk elfogadni a tényt, hogy holnaptól iskola és a többi..Délután Íriszke barátnőjének családjával megnéztük az Énekelj-t és a film alatt megtetszett egy olyan szám, ami azelőtt soha és eszembe jutatott egy olyat, amit viszont elfelejtettem pedig gyerekként rengeteget hallgattam..
Mivel csütörtökön elmaradt a gitár, a csajok zumbára mentek, mi pedig kávézni.
Péntekre többé-kevésbé visszarázódtunk, viszont a lépcsőzéstől újra megfájdult a meghúzódott térdem ezért mielőtt még kitört volna a hétvége elmentem a traumatológiára..krémet kaptam és pihentetést..Lecsökkentettem 3-ra a Tibeti rítust, hogy újra fokozatosan szokjak hozzá. Nem kértem a kiírást, mert mondtam, hogy igazából lifttel is fel tudok menni a munkahelyemre, s legalább szokom egy kicsit, hogy a felhőkarcolókba is simán fel tudjak menni, mert 50 emeletet mégsem mehetek gyalog..
Másnap délelőtt Viola Emőkénél járt onnan pedig egyenes út vezetett a New York kávézóba...
Vasárnap ebéd után, mert úgy ítéltük meg, hogy akkor van a legmelegebb a mínusz 8 fokos hőmérséklettel és itthon már tetőfokára hágott a hangulat, kimentünk egy kicsit a Kopaszi gátra csúszkálni a befagyott Dunán, de a felvett sok-sok ruharéteg dacára családunk, volt aki 4-ünk közül zokogott, hogy mindjárt megfagy..Cserébe kaptak forró csokit, amit nem ittak meg már megint viszont egy giga habcsókot is mellé amilyet eddig nem is láttunk. Annyira jól nézett ki, hogy muszáj volt nekem is megkóstolnom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése