Olvasós - Boldogságtól sìrós

Bizton állíthatom, hogy újra olvasok, mivel az elmúlt három napban 2 könyvnek is a végére értem. Az egyik az Andy Weir féle A marsi volt a másik pedig Louise Hay legújabb könyve Az élet szeret téged.
Miközben olvastam eszembe jutott, hogy mikor megkérdezte anyu tölem gyerek illetve kamaszkoromban, hogy kit szeretek a legjobban mindig azt válaszoltam, hogy magamat s utána titeket.. Az a helyzet, hogy a lányainknak is ezt tanítom, hogy szeressék magukat mert ez a kulcsa mindennek.
A héten Íriszke anyák napi ünnepségén jàrtam, ahol csodás üzenetekkel teli befőttesüveget kaptam ajándékba. Viola folyton azt leste, hogy mikor sírok végre, mert akkor célba talált a műsor.

A szokásos éves uh vizsgálaton is túlestünk és utána örültünk. Csütörtök este immár ki tudja hányadszorra megbizonyosodhattunk róla, hogy Bettiék a mi jótevőink. A jótétemény csomagolását eltettem az ez évi kincseim közé..
Másnap úszni vittem a csajokat, mondanom sem kell, hogy nagyon szeretik ezt a programot de az odafelé vezető utat is mert mindig ordítva köszönünk a vonatoknak, mert úgy sem hallja senki, amúgy meg jó buli amit kár lenne kihagyni. Ezek mellett természetesen szorgalmasan jelentkezem különböző állásokra illetve várom a visszajelzéseket.
Szombaton Mátyásföld felé félúton nagyon erősen elkezdett füstölni a kocsi, de azért kijutottunk az ottani mulatságba, sőt onnan még haza is de a velencei kiruccanásunkat bizony el kellett halasztanunk Íriszke nagy bánatára.